§ Demi szemszöge §
Késő este ébredek fel.Ránézek az órára,és látom,hogy már 3 is elmúlt.Hátra nézek és látom,hogy Lisa ott van mögöttem.Ahogy megfordulok,felnéz és becsukja a könyvet,ami a kezében van.
"Felkeltél." mosolyog rám,majd eltűnik.2 perccel később egy bögre teával jön vissza.
"Köszi" mondom,ahogy elveszem tőle.
"Demi....van néhány komoly dolog,amit meg kell magyaráznod." néz rám szigorúan,miközben sóhajt egyet.....kénytelen vagyok az egész történetet elmesélem neki.
§ Harry szemszöge § (aznap,kicsit korábban)
"Édes istenem!MI AZ ÖRDÖGÉRT VAGYOK OLYAN KIBASZOTTUL HÜLYE?!AHHH!" sétálok le lassan Demi hoteljéből,azon gondolkodva,hogy mit fogok csinálni.Ahogy kifelé megyek belefutok a portásba,aki csak biccent,majd rám mosolyog.
"Ne aggódj,túl lesz rajta.Csak annyi ideig fog tartani,amennyire megbántottad." mosolyog,majd folytatja az emberek üdvözlését,akik belépnek a hotelba.
"Kösz" mosolygok vissza és folytatom a sétát.
Már majdnem a házamnál vagyok,amikor egy autó elhalad mellettem és meghallom a zenét,ami a rádiójából üvölt.Hallgatom,amíg kellő távolságba nem kerül,ami miatt megint szomorúnak,frusztráltnak és dühösnek érzem magam.Az "I wanna hold you" ment a rádióban.Idegességemben felüvöltök és belerúgok a legközelebbi falba,aztán egy kukába,végül ököllel püfölöm a falat.Elég erősen.
"ISTENEM!CSAK HAGYNÁM MÁR ABBA,HOGY FOLYTON HÜLYESÉGEKET CSINÁLOK!!" üvöltöm magamban,aztán lecsúszok a fal mentén,a könyökömet a térdemre teszem és lehajtom a fejemet.
Nem akartam Louisra hallgatni.Azt akartam neki mondani,hogy felejtse el.Oké...talán egy kicsit hajlottam is a véleménye felé....de csak egy kicsit.Gondolkodtam rajta,és rájöttem,hogy talán tényleg le kellene lassítanom Demivel.Ezért mondtam igen-t.De nem akartam ott hagyni egy hétre,aztán pedig megint vele lenni.Csak egy szép kapcsolatot akartam.Olyat,ami volt,csak kicsit lassabbat....sokkal...kapcsolódóbbat.Amint mondtam olyat,amilyen volt.Egy rendes kapcsolatot,amilyen volt!A fenébe!
Felegyenesedek és a házhoz sétálok,majd kinyitom az ajtót.A beszélgetés hirtelen megáll és az összes szem felém fordul.Nem törődök azzal,hogy rájuk nézzek,hanem a szobám felé veszem az irányt.Megérzem,ahogy valaki feljön utánam.
"Sajnálom Harry." mondja Louis.
"Hagyjuk Lou!" suttogom,és mennék tovább,de megállít.
"NEM!Én igazán..." sürgeti saját magát.
"Tudom Louis-megbocsájtok.Csak hagyjuk..."
"Nem,Harry.Én..."
"AZ ISTEN SZERELMÉRE LOUIS,HAGYJÁL MÁR BÉKÉN!" üvöltök rá a fejemet fogva.Hátra lépek, és csupa döbbenetet látok a szemeiben,ahogy ránézek.Megragadom és megölelem."Sajnálom Lou." tolom el magamtól."De kérlek...most hagyjál." könyörgök és tudom,hogy most már rájött,hogy komolyan gondolom.
"Oké Harry." suttogja.
Hagyom,hogy elmenjen és a szobámba sétálok.Ahogy megfordulok meglátom a srácokat...mind engem bámulnak.
"Jó éjt srácok.Tudom,hogy még csak 1 óra,de akkor is.." aztán a szobámba megyek és becsapom az ajtót magam mögött.Az ágyamhoz megyek és lerogyok rá.Aztán elgondolkodom az ágyon hagyott nyom láttán,amit Ő nyomott be,ahogy aludt.És a képen,ahogy barna haja hullámokban terül szét a matracomon...
Hát...ez a fejezet egy kicsit rövid......Sajnálom a rengeteg késést,igyekszem pótolni a lemaradást!.:) Remélem tetszett,komikat várom!.:) puszi!!! <3 #A xoxo
